Szicília az egyetlen olyan olasz régió, amely a pisztácia termesztésével foglalkozik (botanikai faja "Pistacia vera"). Az Etna környékén élő emberek több mint három ezer hektárnyi területen specializálódtak a pisztáciára, ami jól kifejezi, hogy ezen a terület ez a fő termény (több mint 80%-a a regionális területnek) és az ültetvényekre igen csak sajátos körülmények jellemzők.
Bronte-t, a pisztácia Édenkertjének is tekinthetjük, mivel az ott termő gyümölcs aromája, íze és jellegzetes smaragdzöld színe általánosan elismert, egyedi és különleges. A "zöld arany", ahogy a brontei zöld pisztáciát nevezik, a legfontosabb gazdasági erőforrás a hatalmas Etna környéki területnek és az ott élő embereknek.
Összevetve az Etna vulkanikus talaját, a hőmérsékleti jellemzőket, az ottani növény fajtáját és azt a kultúrális hagyományt, a brontei pisztácia kultúráját, ami apáról fiúra száll, mindezek eredményeként az itt termő, kiváló minőségű és nagyon értékes gyümölcs rendkívül népszerű az európai és japán piacokon főleg jellegzetes mérete és intenzív zöld színe miatt.
A bontei zöld pisztácia édes, finom és aromás. Mindenekfelett egyedülálló. A Földközi-tenger térségében és az Amerikában található ültetvények terméseitől jól megkülönböztethető sajátságos, érzékszerveinkkel jól tapasztalható tulajdonságai teszik egyedivé a világon. Egyaránt nagyra értékelik az olasz és a külföldi piacokon az eredeti íze valamint a konyhában, a cukrászatban való sokoldalú felhasználhatósága miatt. Használják az édesiparban, ahol tortákat, süteményeket, nugátokat, habokat, édességeket, fagylaltot, és a gránitát készítenek belőle, de nagyon finom az elő-és főételekben egyaránt, vagy a tipikus szicíliai aranciniben, de szép mennyiségben használják a felvágottakban is (nagy a mortadella), valamint a kozmetikai iparban.
