A pisztácia tényleg a fán terem?
Válasz: Igen, a pisztácia tényleg a fán nő, és a megjelenésük ezeken a fákon kissé meglepő. Nem valami magasak, maximum 1.8 métert érik el. A pisztácia fa ága és törzse vékony és egyenetlen. A levele ritka látvány, mert csak akkor jelenik meg, ha a fa termést hoz…ami kétévente van!
Miért csak kétévente van szüret?
Válasz: A pisztácia fa nem valami furcsa mutáns fa :) Ez valójában egy teljesen átlagos fa, mely egyébként követve a szezonális cilusokat, évente egyszer terem. A pisztácia "sajátossága" a brontei gazdákban rejlik. Ők zseniálisan észrevették, hogy a pisztácia fa jobb minőségű és több termést ad, ha kihagynak egy betakarítási évet. Ha a fa nyugszik egy évet, több energiát ad bele a gyümölcsbe. A mai napig Bronte falujában kétévente van szüretelés.
Miért olyan nehéz a pisztácia szüretelése?
Válasz: Egy szó: gyanta. Képzeld el magad a pisztácia fa alá, egy forró szicíliai napon, ahol a hőmérséklet elérheti a 40 Celsius fokot is. Miközben próbálod leszedni minden egyes kis pisztáciát a fáról, azon kapod magad, hogy a hajad ragad. Ugyanis gyanta borít minden vékony ágat. Nem valami kellemes érzés. Egy tanács: Ha valaha is adódik egy olyan lehetőség, hogy pisztáciát szüretelhetsz, vegyél fel kalapot vagy sálat, mint ahogy egy igazi szíciliai tenné :)
Mi teszi a brontei pisztáciát olyan egyedivé?
Válasz: A pisztácia fa, amely Brontét olyan híressé teszi, nem csak Bronte falujában és a környező vidéken terem. Viszont csak az Etna hegy lábánál lévő megkövesedett láván tud növekedni. Az emberek megpróbálták máshova ültetni a fákat, de az összes ilyen kísérlet eredménytelen lett.
Ezenfelül, a konkrét botanikai pisztácia, ami Brontében terem, a Pistacia vera, az egyetlen típus, amely bármilyen édesség elkészítéséhez használható. Sőt, a brontei pisztácia soha nem sós és nem fogyasztják önmagába, mint más magvakat.
Miben különbözhet a brontei pisztácia más pisztáciától?
Válasz: A brontei pisztácia nagyon különbözik azoktól a pisztáciáktól amit a legtöbben használnak. Az első dolog ami szembetűnő, az az élénk zöld színe. Különösen az után, hogy a pisztáciát le szedték a fáról, színük olyan intenzív, és világos, hogy azt fogod hinni, hogy egy kis zöld villanykörtét tartasz a kezedben. A gyümölcs maga is egy kicsit kisebb és hosszúkásabb, mint más fajták. A kis zöld szemet egy lila bársony-szerű hártya borítja, a hártyás részt is meglehet enni, de el is lehet távolítani. A hártyás brontei pisztácia valóban nagy kihívást jelent, de ha gyümölcs friss és elég türelmes vagy , akkor a jutalom nem marad el. :)
A gyümölcsöt egy kemény héj védi, ami magától szétnyílik amikor a gyümölcs megérett. Ha nagyon óvatosan veszed ki a gyümölcsöt a héjából és ép marad, mint egy pár "természetes" csipesz. A brontei emberek az ép pisztácia héját csipeszként szokták használni, hogy eltávolítsák a tüskét vagy a szálkát.
A héjon kívül is van még egy réteg vagy ahogy a bronteiek nevezik, grolla. Ez egy bőrszerű réteg, amely változtatja a színét. Először vörös és rózsaszín, majd mikor megérik fehér lesz. A grolla a leginkább illatos része a pisztácia gyümölcsnek. Az illata olyan erő és átható, hogy pár pisztácia héj elegendő ahhoz, hogy egy egész szobát betöltsön az illatával.